Tudjátok hogy van ez, amikor sok a történés, nehezen ül le az ember írni. Ebben fejlôdnöm kell még sokat, hogy következetesebb legyek a blogolásban.
Külön bejegyzèsekben igyekszem leírni az elmúlt időszak eseményeit.
Kezdjük a múlt heti majdnem elfelejtett esti előadással.
Az utolsó pillanatban észre vettem a naptárban, hogy korábban feliratkoztam erre az eseményre.
Garrett McNamara a félelemről és fenntarthatóságról szóló előadására.
Néhányan erre furcsán néznek talán.
Mi köze a félelemnek és a fenntarthatósàgnak egymáshoz?!
Márpedig van közük egymáshoz, sőt mi több kéz a kézben járnak!
Emlékszem mennyire fura érzés volt mikor először nekiálltam itt szemetet szedni a gyerekekkel az emberekkel tömött tengerparton.
Éreztem a szemrehányó tekinteteket és szinte hallottam miket gondolnak magukban:
– Jaj szerencsétlen gyerekeket nem hogy hagynà játszani ez az anyuka, szedeti velük a szemetet…
Vagy
– jaj most azt hiszik ezek, hogy bármi változik ettől?
Tulajdonképpen igen.
Hiszek benne, hogy sok kicsi sokra megy.
Valamint jó érzéssel tölt el.
Nem, nem szedjük minden nap a szemetet, de sokat gondolunk rá, mert elég komoly ügy.
De nem szedjük csupasz kézzel sem a szemetet, veszünk fel kesztyűt vagy valamit…
Ami lenyűgözött az előadásban, hogy Garrett büszkén mesélte, hogy a kisfia szedi a szemet és együtt tartanak part takarításokat és lehet hozzájuk meg a szervezetükhöz csatlakozni.
Márciusban lesz állítólag egy nagyobb esemény ebben a témakörben úgyhogy figyeljétek ha érdekel esetleg?!
Nagyon inspiráló volt hallgatni amiket mesélt!
És nem féltünk közös fotót csináltatni vele a végén 🙂
Mesélte, hogy Hawaii-on van egy nagyon jó barátja, Zoltán, szintén magyar…
Hihetetlen tényleg, hogy vagy a világ kicsi vagy mi magyarok vagyunk mindenhol, vagy mind a kettő igaz.
Nagyon fontosnak tartottam, hogy családilag ott legyünk ezen az előadáson, mert a gyerekeknek is fontos, hogy lássak, hogy valaki milyen klassz dologra használja a népszerűséget!!!
Azoknak akik nem ismerik:
Garrett egy nagy hullám szörfös Hawaiiról.
Néhány éve jött Portugáliába és nagy hullám szörf verseny központtá alakította Nazarét ami eredetileg egy kis halászfalu Lisszabontól északra.
Aztán nem is olyan sokkal később új világrekordot állított fel a közel 30 méteres hullám meghódításával.
Sokat beszélgettünk a gyerekekkel mostanában az extrém sportok kapcsán arról, hogy mi a különbség a bátorság és vakmerőség között.
És arra jutottunk, hogy aki megvizsgálja a körülményeket és levonja a lehetséges konzekvenciát és az alapján cselekszik az azért bátor ( többnyire) de aki ezt elhagyva csak úgy belevág valamibe annak elég sok szerencsére van szüksége, hogy jól is végződjön az egész 🙂 tehát erre mondjuk, hogy vakmerő.
Garrett arról beszélt, hogy nagyon szerencsésnek érzi magát, mert csodálatos családja van, azt csinálhatja amit szeret megélhetésként és még a szponzorált témát is megspèkeli azzal, hogy bemutatja olyan nagyobbacska cégeknek a fenntarthatóságot mint a Mercédesz csak, hogy egy példát említsek.
Hát nem klassz?
Idebiggyesztenék egy kis mellékes infót:
Annak idején engem is hívtak Nazaréba ismerősök, hogy menjek megnézni a nagy hullám szörfösöket, de végül nem mentem.
Durva, mi?
Csak ezért fontos, hogy jó döntéseket hozzunk és a jelenben éljünk.
Történelmet írtak és megtapasztalhattam volna…
Na de, néhányan tudjátok, hogy idén ott voltam végre.
Gyönyörű idő volt, nem túl nagy de azért elég látványos hullámokkal. Látni ahogyan leszánkáznak ezeken a gyönyörűségeken a szörfösök és közben élvezni ahogy tiszta vizesek leszünk a világító torony aljának csapódó hullámtól… mesès, el tudjátok képzelni, nem?
De egy pillanatra kanyarodjunk még vissza a fő témánkhoz:
A hely aki az esemény házigazdája volt:
Second Home Lisboa
Ez is megér egy vizitet ám.
Egy klassz kis coworking office a város szívében a Ribeira piac vagy más néven Time Out Lisboa második emeletén a Cais do Sodre mellett.
A fiam teljesen beleszeretett a helybe és azt mondta, hogy minden isinek ilyennek kéne lennie. Sok a növény és emiatt nagyon nyugis az atmoszféra. Gondolkodunk is rajta, hogy legalább néhanapján tanulhatnánk ott.
Tehát a lényeg, hogy ne féljünk szembemenni a félelmeinkkel.
Egy ismerősöm ezt a klassz kis motivációs idézetet osztotta meg velem:
“A legjobb dolgok a félelmen túl várnak…”
Itt egy link ha meg szeretnétek nézni a felvételt az eseményről ahol Lányom jóvoltából az első sorban ültünk 🙂
https://www.facebook.com/163839373642847/posts/2514727245220703/
És a szervezetük:
Eszter Adamis 