Ez a hely kárpótolt minket cserébe az elhalasztott Marokkói kiruccanásért.

Gibraltár ahova Algecirasból viszonylag gyorsan odaértünk.

Egy picit vártunk a bejáratnál és már éppen kezdtünk türelmetlennè válni amikor rájöttünk, hogy repülő kifutó pályán lehet Gibraltárba bejutni ezért meg kellett várni amíg éppen valami történt a kifutón 🙂

Ezután a majmok felé vettük az irányt. Miután megtudtuk, hogy a felvonó mem működik, elindultunk hegynek fel autóval. Bár a taxik is körbe visznek állítólag 20€ per főért, nekünk így kényelmesebb volt.

Az első majom akit láttunk nagyban kukázott egy lakóház mellett.

De ami ezután következett az volt csak igazán muris. Erről igyekszem hamarosan egy rövid videót is feltölteni, mert látni kell, mesélni nem is annyira lehet. Ahogy majmot láttunk a kukabúvár magányos majom után megálltunk. Ez még a rezervátum bejárata előtt volt egyébként … és alighogy kivettem a gyümölcsös szatyrot a kocsiból ès àtadtam baràtnőmnek, azonnal lenyúlta egy idősebb de annàl gyorsabb majom. Csak lestünk.

Összeszedtem magam a nevetgélésből és akkor sikerült felvennem ahogyan a lopott szajrèt jóízűen falatozzàk…

A rezervátum pedig csak ez után következett … ki van téve egy behajtani tilos tábla de egy idő után láttuk, hogy mindenki behajt rajta így mi is követtük a példájukat … mondjuk teljesen fel nem érdemes menni a bejáratig, mert csak Gibraltári rendszámmal rendelkező autót engednek be a park területére. Viszont van egy szabad stílusú parkoló és ott megálltunk. 100 métert kellett csupán felfelé sétálni és ott is voltunk. Nagyjából 5€ fejenként a beugró a parkba. Amire viszont nagyon nyomatékosan felhívták a figyelmünket az a kutyus volt. Mondták többen is, hogy a majmok ellenségnek tekintik a kutyit és valószínűleg támadni fognak! Először nem vettük annyira komolyan de miután többen is szóltak végül úgy döntöttünk, hogy a Monkey’s Den-hez nem visszük le kutyinkat.

Oda csak mi sétáltunk le. Nem is volt olyan nagy távolság egyébként. Láttunk édes kis majmot, távolba révedőt, egymást kurkászó meg üveget nyitót… van egy igen meredek lépcső ami innen indul felfelé a skywalk-hoz… ezt mi ezúttal kihagytuk. Nem azért mert féltünk, mert nagy tábla figyelmeztet, hogy agresszívak is szoktak lenni a majmocskák és a biztonság kedvéért még egy segélyhívó számot is feltüntetnek… szóval nem ezért nem mentünk fel, hanem egyrészt mért két csapatra voltunk bontva a kutyi miatt, másrészt mert èhesek voltunk.

Visszafelé megnéztünk még egy függőhidat ami nagyon cool volt és ezzel mi végeztünk is a parkkal. Kifelé nekiálltunk fotózni egy majmot és egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy nagyon nézegeti a kutyust. Egy pillanat alatt gyűltek körénk a majom haverok és máris elkezdett az egyik vicsorogni ártatlan békés ebünkre. Ő sem hagyta szó nélkül mondjuk úgyhogy ezen a ponton végleg jobbnak láttuk lelépni.

Miután legurultunk a hegyről, viszonylag gyorsan szembesültünk a ténnyel, hogy nem lesz olyan egyszerű ételt találni január 1-én. De azért mint mindig itt is megtaláltuk a helyünket. Egy hamisítatlan fish&chipsező utcai asztalánál ültünk le végső kimerültségünkben és amikor a pincér azzal próbált viccelni, hogy sajna nincs kaja azt hittük sírva fakadunk… valószínűleg látta rajtunk, hogy közel a vég így rekord sebességgel hozta az egyszerű de számunkra annál nagyobb jelentőséggel bíró ételt.

Ezután már nem volt más hátra csak, hogy megtaláljuk szállásunkat Esteponában.

Ezt egy következő posztban folytatom majd amiben A My Tiny Schoolos taliról is említést teszek többek között, valamint Barcelonáról természetesen és nem utolsó sorban!

Tényleg egyfolytában kurkásszák egymást 🙂