Elindultunk hát 2018-ban második utunkra Portugáliából Magyarország fele.

Portugáliában első állomásunk Castro Marimban Quinta da Fronalha volt. Első napra nem mertünk nagyobb utat betervezni, egyrészt mert éppen most talált meg a várva várt távmunka lehetőség -amit ugye nem lehet elszalasztani- másrészt jó is volt ez így mert megégettem a kezem az indulás előtti kapkodásban olyannyira, hogy le is esett egy nagyobbacska bőr darab a jobb kézfejemről amit azért viszonylag sűrűn használok. Szóval így sikerült eljutni első állomásunkig. Az estét Tavirában zártuk egy indiai étteremben amit nem bántunk meg.

Második nap a már említett távmunkás tréningemre kellett sort keríteni amit sikerült megbeszélni a szuper jófej hosztokkal és kölcsönadtak egy asztalt nekem az irodában!!!!

Ezt követően már csak egy sebkötözés volt hátra ami bevallom éppen időben jött mert már kezdtem nem jól lenni. Ekkora égett sebet nem tanácsos fedetlenül hagyni, még így is lüktetett ha lógattam úgyhogy felemelt állapotban kellett tartanom, amire a kutyus azt hitte folyton el akarok neki dobni valamit vagy esetleg valami finom falatot készülök neki adni 🙂

Nagyon komoly kis muníciót kaptam az útra: krémes rácsos sebfedő kis bigyo, ezüstös krém meg gézlapocska meg kötszer is volt benne… az aszpirinről nem is beszélve.

Szóval irány Spanyolország Tarifa. Eredetileg nem ez volt a terv de egyrészt már igencsak délután volt másrészt szilveszter is harmadrészt Gibraltár környékén minden foglalt volt nem meglepő módon… Gyönyörű hosszú naplementével búcsúzott 2018 tőlünk. Nem győztünk betelni vele.

Tarifába érve elég èhesek voltunk és kicsit nehezen találtuk meg a szállást. Úgyhogy mire lecuccoltunk volt vagy este tíz. Két étterem is zárva volt amit a Trip Advisoron kinéztünk, gondolom ezek szezonális éttermek … de a belvárosban sem volt túl biztató a helyzet mert az egyetlen hely amit még éppen nyitva találtunk az igencsak húsos étterem volt és vegán barinőmnek lévén az születés napja gondoltuk adunk még egy esélyt magunknak hátha találunk valamit… így történt, hogy a falafelesnél kötöttünk ki 🙂 de nem volt baj. Ezen a ponton már csak egy kevés táplálékra vágytunk és a várva várt Ginginjára amit még Portugáliából hoztunk. Ha valaki nem ismerné nagyon fini meggylikőr. A pezsgőnek is eljött az ideje természetesen, hogy örzőangyalainknak kedvezzünk akik utunkat kísérték, természetesen Messiás nevű pezsgővel köszöntöttük az új évet no meg persze egy kis tüzesmeteorozással a tengerparton. Kicsit szeles volt az idő így csak rövidített progi volt de nem bántuk őszintén szólva mert nagyon fáradtak is voltunk.

Azért a Je mange le carrot nótára még szolidan körbetáncoltuk az Airbnb-s otthonunkat és utána néztünk merre is vegyük az irányt másnap…

Nagyon szerettünk volna átmenni Marokkóba de minnèl inkább számolgattunk egyre inkább arra jutottunk, hogy ez a 6 személyre autóval kutyával oda vissza út 450€-ért sok két napra csupán… több időnk sajna most nem volt 😦

Így abban maradtunk némi tanakodás után a kikötőben a hajóról 5 méterre, hogy legközelebb látogatjuk meg Marokkót bármekkora szív fájdalmat okozott is…

Gibraltàrról egy következô bejegyzésben irok, mert ez már így s sok 1-nek 🙂