A mottóm az utóbbi időben ez:

Úgy lesz jó, ahogy lesz.

Szóval továbbfejlesztem az elengedés és elfogadás képességét magamban.

Nagyon megedzett minket az elmúlt pár hónap.

A hazautunkról, dióhéjban annyit, hogy nem ment zökkenőmentesen, ugyanezt elmondhatom az otthon töltött időszakról is.

Az autónknak elromlott a hûtôvíz keringetése, azt hiszem talàn a pumpa. Salzburgban csináltattuk meg vègül is baràti àron (60€). Addig viszont 100kmenként rà kellett tölteni hûtôvizet. Nem mûködött a fûtés sem, kint pedig leesett a legendàsan nagy mennyiségû hó.

Sebaj, erősödünk és gyűjtjük a tapasztalatokat.

A vizsgák a nagyobbik nebulónknak eléggé össze lettek végül sűrítve, ráadásul a felvételi előtt egy héttel sikerült őket beütemezni ami azért jó negy terhet rakott a nyakába mindenkinek, de tudjuk, mi választottuk a sorsunkat.

Ettől függetlenül nem születtek olyan vészes eredmények. Természetesen örültünk volna ha picit jobb jegyekkel zárul a félév de elfogadtuk végül és várjuk a visszajelzéseket a középisiktől.

7 iskolát jelöltünk meg ezekből 2 maradt ami esélyesnek tűnik. Ugyanitt hozzáteszem, hogy valószínüleg Portugáliában is jelentkezünk középisibe és egy teljesen online tanulós rendszer is érdekelne minket…  a végén majd összevetjük az eredményeket.

A kissebbik tanulónk sem ért el olyan eredményeket amiket megszokott ami nyilván nem a képességeit tükrözi hanem azt, hogy az éppen aktuális tananyagot nem sikerült behatóan átvenni így magunkban tanulva. Örültem volna egy picit több segítségnek a tanàrok részèrôl de megértem, hogy elfoglaltak.

Azóta már túl tette magát rajta szerencsére.

Mi pedig tanultunk az esetből.

Közben már vissza is értünk és újra belevetettük magunkat a magántanulás örömeibe és nehézségeibe.

Gyönyörű idő és kedves barátok fogadtak minket és felújított lakáska.

A többiről bővebben egy következő posztban írok.

Annyit még hozzátennék jó tanácsként, hogy feltétlenül igényeljük a tanárok és szülőtársak segítségét a magántanulàs során.

Óhatatlanul elsiklunk információk felett még olyankor is amikor bejárósak a gyerekek hiszen rengeteg minden történik.

Nagy örömömre szolgálnak a köremailek és a FB csoportok ahol majdem naprakész infokat kaphatok a szülőtársaktól és tanároktól.

Ezeknek az igénybevételét csak ajánlani tudom és nagyon hálás vagyok érte, mert bizony van olyan iskola ahol ilyen nincs (tapasztalatból mondom) és az információ hiánya rengeteg bonyadalom forrása….

 

Szóval használjuk a segítséget ami a rendelkezésünkre áll és merjünk kérdezni, jobb előbb mint később. No meg persze segítsünk ahogy tudunk.

Amíg otthon voltunk, próbáltuk hasznos részét képezni a közösségnek és itt-ott segíteni, vigyázni osztálytársakra, korrepátáltam is egy keveset.

Amit még fontos megemlíteni, hogy szerintem a magàntanulàs nem való mindenkinek.

Vannak olyan gyerekek akiknek megy de van akinek szüksège van a visszajelzésekre illetve versenyhelyzetekre. Ezt nehèz magàntanulàs soràn elôidézni. Ha csak nem tanul online iskolàban a gyermek többedmagàval.

Mi most is mint mindig élveztük az otthon töltött időt a hideg ellenére is 🙂 Annak is megvan a maga szépsége fôleg a Dunakanyarban.

Szentendre napfelkelte egy januári napon…